Magamról

Nem vagyok igazán jó ember, csak igyekszem jobbá lenni!

Volt értelme megszületnem?

Most hogy kényszerből kínnal, bajjal

megszülettem e-világra,

borzongással a vér lelkemben,

eldobva mint egy megunt rossz holmit,

sorsom így vette kezdetét,

s hordozom én a terhet lelkem mélyén

borzongva, szégyenkezve elrejtve múltamat,

amely pecsétként nyomja terhét rám, 

s a forró vérem folyton lázad ellene.

Küzdeni botorság, a merész sorsa

setét jövő és hasztalan.

Mert a kódolt gének parancsa dönti életem

romokba, s a lelkem rég megtörve,

holt remény hamva már halomban,

és én így vesztem hitemet gyakran.

Aztán ahogy a porhüvelyből élet

sarjad a humusznak jó talajában, 

a nyughatatlan lelkemben a tudatom, 

új tervekkel ostromolja a világot.

Komló, 2010 január 16-án.

Vagyok, akivé lettem. 

Másoknak mi is, mindannyian mások vagyunk, ezért a másságainkat tolerálom, és tőlük, másoktól is ezt elvárom.

Magamról nem sok jót mondhatok el. Talán annyit, hogy arról próbálok írni, ami szerintem helyes.

Gyakran megyek a mindennapi életben szembe elveimmel, és belemegyek gyakran elvtelen vitákba, és durvaságokba is, amit többségében szégyellek, és megbánom gyarló emberként. 

Jelen írásomban a jó, és a pozitív gondoltaimat szeretném tolmácsolni, és nem a rossz szokásaimat, hirtelen indulataimat kívánom megjeleníteni.  A pozitív gondolatok, és a helytelen gondolatok tanulságaikra kívánom felhívni a figyelmet!

A rosszat minek adjam tovább? A lehetőségeim szerinti pozitív irányt kívánom felmutatni embertársaim számára, amely irány más  írásos, vagy szóbeli vitáimtól elkülönül, amelyben gyakran elragadtatom magam, és aztán szégyenkezem, megbánva a rossz döntéseimet, amit a lelkiismeretem kegytelenül odadörzsöl az orrom alá szüntelen.  

Remélem sikerül egy pozitív, és újszerű megközelítéssel bemutatkoznom olvasóim számra, és ezt soha nem kell majd megbánom. Érezzétek magatokat otthon nálam!

/Török/