versek
Októberi sirató
Hatalom visszaél ünnepünkkel,
mert kisajátítja nemzetünket.
A fülkeforradalom nevében,
pusztulásra ítélte szegény népünket.
Hatalom nem érti ünnepünket,
mert önmaga víg torától részeg..
Önmaga halotti torát ülve,
lerántja a sírba nemzetünket.
Komló, 2012.10.14
/Török/
Nem kímélem magamat sem, te meg hidd azt magadról, hogy különb vagy, pedig nem néztél mélyen önmagadnak a sötétségében szét! Mert van aki fél szembenézni vele, és elrejti a mélyben a lelkiismeretét, azt hazudva önmagának is, hogy rendben van minden gazemberség. Nem csak rólam szól a vers, mert érted, értünk, mindenkihez szól! /Török/
Nem futhatsz el !
Ahogy érzem a közellettét
a végső napnak, pillanatnak,
egyre inkább rám támadva fáj
a gyáva, tunya, buta múltam.
Az emlékeink velünk élnek,
és életünkben elkísérnek.
Mi nem futhatunk el előle,
mert belevágja a képünkbe,
minden gyarló bűnünket.
Mocskos, gyáva tetteinket,
nem szépítve kisért minket,
ott él bennünk szégyenkezve.
De fel a fejjel gyarló észlény,
nem vagy rosszabb a tetteidnél!
A múltadat te vagy, vésd eszedbe,
ezt viszed magaddal a sírba, ember!
Komló. 2020.10.13
/Török/
Fidesz szavazó jól figyel!
Neked megéri most Orbánra
tenni a gyalázatos voksodat,
de eljön az ideje annak is majd,
hogy unokádat a börtönbe zárhatja.
Akkor fogod szidni, utálni magad,
mert a legnagobb kincsünk az unoka,
és te elárultad unokádat pár garasért,
a legfőbb kincsednek drága jövőjét!
Komló. 2020.10.11.
/Török/
zúgjon a moraja szerteszéjjel e-hazában.
Úgy zúgjon a vihara a szélnek,
hogy felébredjenek a holtak is a süvöltésre.
tudja meg a gané, hogy mit is tett hazánkkal.
Érezze a vesztét, és rettegjen kínjában,
mert hatalmas bűneire nincs irgalom, bocsánat.
/Török/
avarnak, magyarnak, szlávnak,
svábnak, vagy bármi másnak,
csak Ember legyek az én hazámban!
a temetőm is e kicsiny ország.
e hazáért dolgoztak, éltek, haltak a hősök.
évszázadokon át a lábukkal tapostak.
Ellenség őket gyakran pusztította,
ez a föld mely hantjával őket betakarta.
itt nyugszik nekem anyám, apám,
magyar itt minden cimborám,
vagy vallja bármi másnak önmagát!
Újra fogalmaztam néhány sort, mert a gondolataimat jobban kifejező értelmezést adtam azoknak a soroknak, amelyek eddig félreértésre adhattak okot..
belopja magát a szívekbe.
Karácsony a szeretet ünnepe,
hiszünk a csodákban, Istenem!
boldogan kacagva nevetnek.
Egymásra néznek kedvesen,
hisznek benned, Istenem!
kiknek élete a munka és a család.
A remény hitet és erőt adott nekik,
az életüket a hála, a szeretet vezérli.
kiknek arcuk ráncos, és a hajuk ősz.
És a gyermekeikre, unokáikra gondolnak,
figyelnek szeretettel, most is aggodnak,
és az öreg szívek értük dobbannak.
zúgjon a moraja szerteszéjjel e-hazában!
Úgy zúgjon a vihara a szélnek,
hogy felébredjenek a holtak is a süvöltésre!
tudja meg a gané, hogy mit is tett hazánkkal.
Érezze a vesztét, és remegjen kínjában,
mert hatalmas bűneire nincs irgalom, bocsánat.
/Török/
Budapesten és az egész országban!
amíg Orbán-kormány el nem takarodik.
Konzultálunk mi magyarok egymással,
megmutatjuk, hogy a nép az úr az országban.
Budapesten és az egész országban!
azonnal mondjanak le a kormányzásról!
Amennyiben nem hordják el magukat,
akkor a nép veszi kezébe a sorsukat.
Budapesten és az egész országban!
polgári engedetlenséggel buktassuk meg Orbánt!
Mossuk le a nemzeti-maffia gyalázatát,
hazánk földjéről takaritsuk el Orbánt!
Budapesten és az egész országban!
vigyük Orbán-maffiát a fegyházba!
Tömlöcbe a sok hazaárló gazfickóval,
és a népünktől lopott vagyont vegyük vissza!
Budapesten és az egész országban!
a mi vérünkből, a verejtékünkből nőt óriásira.
Legyen hazánk népe boldog, és szabad,
áldja meg az Isten sok jóval, bőséggel a magyart!
Budapesten és az egész országban!
/Török/
belopja magát a szívekbe.
Karácsony a szeretett ünnepe,
hiszünk a csodákban, Istenem!
boldogan kacagva nevetnek.
Egymásra néznek kedvesen,
hisznek benned, Istenem!
kiknek élete a munka és a család.
A remény hitet és erőt adott nekik,
az életüket a hála, a szeretet vezérli.
kiknek arcuk ráncos, és a hajuk ősz.
És a gyermekeikre, unokáikra gondolnak,
figyelnek szeretettel, most is aggodnak,
és az öreg szívek értük dobbannak.
belopja magát a szívekbe.
Karácsony a remény ünnepe,
hiszünk a csodákban, Istenem!
boldogan kacagva nevetnek.
Egymásra néznek kedvesen,
hisznek benned, Istenem!
kiknek élete a munka és a család.
A remény hitet és erőt adott nekik,
az életüket a hála, a szeretet vezérli.
kiknek arcuk ráncos, és a hajuk ősz.
És a gyermekeikre, unokáikra gondolnak,
figyelnek szeretettel, most is aggodnak,
és az öreg szívek értük dobbannak.
magyarnak vagy avarnak,
vagy bármi másnak.
a temetőm is e kicsiny ország.
e hazáért dolgoztak, éltek, haltak meg a hősök.
Ez a föld melyen szántottak, vettettek, arattak,
évszázadokon át lábukkal tapostak.
ez a föld hantjával őket betakarta.
mert itt nyugszik nekem anyám, apám,
és magyar minden cimborám,
amennyiben magyarnak vallja önmagát!
/Török/
Októberi ősz
Gyönyörű ősz volt,
nagyszerű eszme,
a szabadságnak elve
bennünk új reménnyel éledt.
Megszállt országnak
elnyomott népe,
fegyvert ragadott,
egy októberi őszben.
Szomorú ősz volt,
nagyszerű eszme,
vérrel, gázolajjal
lett az beterítve.
A szép természet
lelkünkben újra éled,
tavaszi víg reményekkel,
örömökkel telítve.
A szabadságnak szikrája
bennünk újra lángra lobban,
a gazember gyáva zsarnok
hatalma abba beleroppan!
Komló,
/Török/
szebb szó, vagy gondolat,
amely versenyezhet
véled drága anyuka!
mi mind, még él anyánk,
mert ő dédelgetett
és aggódva, féltve
vigyázott mindig ránk.
tudod, hogy itt vagyunk
neked, és számíthatsz
mindig ránk, mert most már
mi fogjuk a kezed,
és mi vigyázunk rád!
hogy gyermeknek lenni
jó volt nekünk,
és te emlékeztetsz rá,
hogy addig vagyunk
mi gyermekek mind,
míg itt élsz jó anyánk.
és odafigyelünk rád,
mert pótolhatatlan
kincs vagy anyukánk!
mi vagyunk a példa,
mert tőlünk tanulják,
hogy mennyire fontos
kincsünk a jó anyánk.
figyelve követi életünk,
és örül annak ma is,
ha segíthet nekünk.
semmit anyukánk,
mert boldog már akkor is,
ha néha, néha lát.
gyermeki hálával,
sok, sok kedves szóval,
egy száll virággal
minden jó anyukát,
még azt is aki már fentről,
aggódva néz le ránk!
Bűnsegédek!
Bírák, ügyészek börtönbe veletek,
mert hazugság, csalás a nevetek!
Kiszolgáljátok Orbán rezsimet,
ezért számotokra nincsen kegyelem!
Népünk ítéltetett mond majd felettetek,
aztán bilincsbe verve retteghettek.
Rettegjétek népünk nagy haragját,
mert Orbánt szolgáltátok és nem a hazát!
Elárultátok népünket, hazátokat,
ezért sújtson rátok a Justitia!
Nincs bocsánat ennyi bűnre,
mert szolgálói vagytok Lucifernek.
Tisztelet minden kivételnek,
nevetek áldassék a mennyekben!
Szolgáljátok tovább hazátokat,
s ne hajtsatok fejet a diktátornak!
2018.09.03.
/Török/
Orbán nem illik a képbe,
mert a Föld is megelégelte.
a legnagyobb ellensége,
hová tűnt a dicsőséged?
jobb sorsot balga magyarként,
mert a Fidesz urak seggét
nyalja, a lebutított nép.
szabadságharcának ára,
hogy hazánk a végét járja.
magyarság sokszínű népe,
Orbán átok öröksége.
szerencsétlen sors verte nép,
mert ma már a léted a tét!
Orbán nem illik a képbe,
mert a Föld is megelégelte.
/Török/
tönkretéve itt népet és hazát.
Erkölcsről papol, és szabadságról,
rabságot hoznak ránk, és bánatot.
elárultak téged a gaz pribékek!
Átkom igazsága szálljon rájuk,
magyar földben ne legyen nyugvásuk!
kisajátítva magának nemzetünket.
pusztulásra ítélte szegény népünket.
önmaga víg halotti torától részeg..
rántja sírba magával a nemzetünket.
/Török/
áll a nemzet megcsúfítva.
Egy a népünk magyarsága,
gyermekei szent hazánknak.
Szabad hazám reménysége,
Schengen, Schengen eredménye.
okos ember hallgat néha!
Vágyak, álmok ránk találnak,
két országban, egy hazában.
Van a határ, megtarthatják,
magyar szívnek nem szab határt!
mert viharral dacol törzse.
Nehéz élet van mögötte,
ez edzette meg derekát.
ember bátran küzdj, harcolj most
a tölgynek erejével, nagy hittel,
éltető hatalmas reménnyel!
polgártársaim van remény!
Igazságnak van a napja,
és győzünk mi ma kedves,
vár reánk egy gyönyörű lét!
/Török/
mintha sosem lettem volna.
Nemrég gyermekként játszottam,
aztán húszéves múltam.
és ennyi volt a fiatal életem.
Majd jött egy lány életemben,
aki részesített engem örömökben.
életemnek hűséges párja,
aki mellett a deres fejem
ölébe hullva, megpihen néha.
az őszidőkre, a végórákra.
Néha várom az órát, a percet,
ami belém volt kódolva megtettem.
nem voltam jó, nem csak gondoltban
tettem rosszat, és hazudtam magamnak,
másoknak. Isten kezében a bocsánat.
hogy több jót adtam, mint amit kaptam.
De ez is csak egy sovány vigasz,
a halál válasza lesz, egy pimasz grimasz.
Komló. 2018.02.25
/Török/
Úgy illannak el éveim tova,
mintha sosem lettem volna.
Nemrég gyermekként játszottam,
aztán húszéves múltam.
Volt tél, nyár, gyötrelem, szerelem,
és ennyi volt a fiatal életem.
Majd jött egy lány életemben,
aki részesített engem örömökben.
Gyermekeimnek anyja,
életemnek hűséges párja,
aki mellett a deres fejem
ölébe hullva, megpihen néha.
Sokszor gondolok az elmúlásra,
az őszidőkre, a végórákra.
Néha várom az órát, a percet,
ami belém volt kódolva megtettem.
Keveset adtam, keveset kaptam,
nem voltam jó, nem csak gondoltban
tettem rosszat, és hazudtam magamnak,
másoknak. Isten kezében a bocsánat.
Néha vigasztalom azzal magam,
hogy több jót adtam, mint amit kaptam.
De ez is csak egy sovány vigasz,
a halál válasza lesz, egy szörnyű grimasz.
Komló. 2018.02.25
/Török/
a hazánkat fosztogatja,
a népünket jól becsapta,
és volt aki megszavazta,
kétharmaddal jutalmazta.
a tolvajlásból, a lopásból,
elegünk van a csalásból,
a csókos maffiából,
és soha többet Orbánból !
/Török/
a gyávák, mert ellenükre élünk.
Ellenséggyártókkal üzemelnek,
és programokkal pusztítva ölnek..
félelemben, reménytelenségben,
rettegésben tartva nemzetünket
a gaz, fideszes apparatcsikok.
sorban, aztán fölénk tornyosulnak,
és szétterülve bekerítenek,
befognak, ölelve fojtogatnak.
a hazugsággal bemocskolt múltat,
még ünneplik a nagy győzelmüket
fent, a hazug fülkeforradalmat.
sunnyogva leplezve céljaikat.
Konspirálva élnek, és nyilvántartják
már védtelen áldozataikat.
a jelenünkben buzgón kutatnak,
hogy bármivel megvádolhassanak,
így döntve életünket romokba.
szüntelen törvényt ülnek felettünk.
Életünkre törnek a gaz cápák,
a rettegést sohasem feledjük.
kacagnak, röhögnek nyomorunkon.
A siralomházzá vált hazánkon,
a gyalázatos haláltusánkon.
nem értik a szörnyű fájdalmunkat,
mert nincsen élettapasztalatuk,
empátiájuk, sem szánalmuk.
adj nékünk egy okos, bátor vezetőt,
s értelme lészen a mi éltetőnk,
így megsegítve minden szenvedőt!
adj nékik reményt, és egészséget,
a tudás terméséből bőséget,
szorgalmukért egy boldogabb létet!
/Török/
mert bánt a kin, gyötör az élet.
Magyar hazámban sötétben élek,
nincs szükség a fényre; még égek.
a bohócok porondra lépnek,
olcsó hús igényteleneknek.
a ripacsok gerjesztik a vágyat.
Gazt vetnek és azt is hitványat,
hazug fércműre nincs bocsánat.
a sebzett vad csapdába már.
S vértől részegen, csapzottan,
egy ország fetreng a mocsokban.
mert prédája a széthúzásnak.
Önpusztítók hatalomra vágynak,
nincs kegyelem sebzett hazánknak.
azt hiszik övék az unikum.
Fizetnek egy komédiásnak,
és bedőlnek a mutatványnak.
/Török/
palást, a természet gyöngyszemei
vagytok a mennyeknek kapuján.
és Istenünk vigyázva tekint le ránk,
gondolataim szüntelen oda vissza,
visszatérnek hozzád, te adsz reményt
nekem egy karácsony előtti éjszakán.
bolyongva keresi az utat a lelkem,
mert nem talál nyugalmat, megnyugvást,
hisz szüntelen kétségekkel van tele.
hogy merészel kételkedni benned,
miközben gondolataim hozzád
mindig, szüntelen visszatérnek?
emberként éltem, és csodálatos,
hogy újra megtaláltalak téged!
el nem juthat, oda jár a lelkem
szüntelen hozzád bűnbocsánatra!
mert ellopják az életed, a hazádat, és te észre sem veszed!
A propaganda szerint hazánk; Magyarország jobban teljesít,
pedig EU-s pénzek nélkül Orbán-kormány sem lehetne itt.
és a gyermekeid ezt sem köszönik meg neked!
És van azért amiben hazánk sokkal jobban teljesít,
mert mi vagyunk az Unió egyik legszegényebbjei.
mert Orbán-fidesznek amit eddig dolgoztál nem elég!
És húzzad az igát, hogy teljen túlórákból rezsire, kajára,
hogy telei legyen a multik zsebe, és a maffiának,
aztán csókolj kezet, és köszönd is meg Orbánnak!
mert sorozatban kényükre, kedvükre változtatják
a törvényeket, és amennyiben úri kedvük úgy tartja,
visszamenőleges törvényekkel pusztítják a magyart.
és te is sorra kerülsz, mert a fideszre szavaztál!
Sorolhatnám a sok tengernyi fidesz mocskot tovább,
ahogy hazánkban a segítségeddel verik szét a demokráciát,
a magánnyugdíjpénztárak háromezer-milliárdját is lenyulták.
meglopott, megalázott, megcsúfolt kisemmizettek
nyomoráról, a jogfosztott rokkantnyugdíjasokról,
a hazugsággyárakról, a mocskos fidesz-maffiáról.
és voltak EU-s pénzek is, amit lenyúltak már mind.
Pusztít a fagyhalál, a saját lakásukban megfagynak már,
és ma is vannak kilakoltatások, hajléktalan ügyek itt,
öngyilkosságok, és eltitkolt kórházi fertőzések is.
és annak az utasításnak a pofátlan letagadása.
S ezen aljasságokba sok hazánkfia belehalt már,
ennek lett a következménye a sok kivándorlás,
a kitaszítottak, a reménytelenek országa hazánk.
kitagadja, átkozza honfitárását, és a plátói csodát várja.
Megosztva is lusta összefogni, hogy kezébe vegye sorsát,
és a hatomból elkergesse a mocskos zsarnokát, a kifosztóját.
/Török/
fel, azt megtalálod mások termékében.
Néha egy gondolat úgyis szaporodik,
hogy más gondolata tovább gombolyodik.
Mert a világűr porából váltunk agyaggá,
erkölcsileg is érzékeny élő anyaggá.
a világűr porából lenni emberré.
A teremtő erőként, a teremtés részként,
alkotva műveket Isteni csodaként.
hogy ezt megértsd, ehhez kívánok tiszta észt,
mert ez egy kódolt esemény és van remény,
az emberi lélek titka lehet a megfejtés.
/Török/
--------
a párt logókat, és zászlókat otthon hagyni,
a csodás magyar, és uniós lobogóinkat,
zászlóinkat magasra emelve lengesse a szél,
utcára minden magyarral, aki e-hazában él!
hogy van bőven magyar vér a pucánkban,
és nem engedünk az elnyomásnak,
szembeszállunk a fidesz-maffiával!
adjuk meg a választ a sok gazságra,
aljasságra, mert nem tűrünk tovább,
és elzavarjuk ezt a hazug, népnyúzó,
mocskos, pökhendi, csaló, hazaáruló
éljen a hon, a drága magyar hazánk!
/Török/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése