A gyarmatosításokról, és a világ újrafelosztásáról napjainkig röviden!

Gyarmatosító, területszerző agresszív, a világ újrafelosztását célul kitűző politika napjainkban is folytatódik, és egyre veszélyesebb mértékeket ölt. É-Koreáról, Iránról, Szíriáról, Irakról, a Kurdokról, Irán által támogatott terrorszervetekről, India, Pakisztáni problémákkal, és ezek okairól, különböző összefüggéseivel most nem foglalkozom. Pedig ezen országok konfliktusai, agresszív területi vitái is lehetnek ütközőterületei egy újabb nagy háború kirobbanásának a nagyhatalmak játékszereként, nem belegondolva abba, hogy a modern rakéták korában már a távolabb elhelyezkedő nagyhatalmak sincsenek biztonságban.

A hódításokról, a gyarmatosításokról múltban és jelenünkben: A hódítás és a gyarmatosítás egymást kiegészítő folyamat. Mert hódítás nélkül nincs gyarmatosítás, és gyarmatosítás nincs hódítás nélkül, és a hódítás, a gyarmatosítás célja haszonszerzés volt emberi életek kiontása árán is, mások életének, szabadságának korlátozásával, más országok, népek leigázását, gyarmati sorban süllyesztését, szuverenitásuk megszüntetését célozták meg alábbiakkal kiegészítve.

Sokan csak a 17. 18.19. század kontinenseket átívelő hódításai után beállt állapotokat tekintik gyarmatosításnak, és így mutogatnak a nyugati országokra, bűnbak keresési célzattal, a mai problémáink gyökereként beállítva azt, és megtévesztve, félrevezetve, rossz, helytelen következtetéseket is levonva, és úgy állítva be az akkori hódítást, és a gyarmatosítást, amely a nyugati ciklizáció kizárólagos bűne, sajátossága lenne, és nem véve tudomást más népek, akár a mi népünk gyarmatosításairól. Mert a gyarmatosításnak sokféle formája létezik. Mondjuk ki a legfőbb szabályként az igazságot a gyarmatosítással kapcsolatban: Az emberiség fennállása óta folyamatosan hódít, és gyarmatosít. Egy nép szuverenitásának erőszakos megszüntetése katonai erővel egy másik nép, állam állttal, amely a népnek a szabadsághoz való jogát felszámolja, önálló döntési akaratában népét megakadályozza, független államukat felszámolja, és alárendeli a megszálló ország irányítása alá, azt gyarmatosításnak nevezzük. Ez is egy olyan pont, amit mások, másként értelmeznek.

Hódítás és gyarmatosítás volt az is, amikor egy személy, vagy több személy, vagy csoport, egy másik ember, emberek életterét elfoglalta, elrabolta erővel, vagy fondorlattal megtartási célzattal, és a másik ember, emberek életére tört, és más embert, embereket szabad cselekvésében, ( szabad mozgásában), szabad akaratában korlátozta a saját megszokott életterén belül, valamilyen haszon reményében, az emberi civilizációs folyamatok kezdetén, ezt bizony gyarmatosításnak is nevezhetjük.

Amennyiben egy emberi civilizáció, egy másik emberi civilizáció meghódításával, annak élterét megtartó szándékkal, és ott élő népet, népeket cselekvésében, (szabad mozgásban) szabad akaratában korlátozta saját megszokott életterén belül, esetenként megölve, kiirtva az ott élő népeket, vagy ott dolgoztatta, adóztatta a meghódított népeket saját népe, civilizációja érdekében, ezt is gyarmatosításnak nevezhetjük, és ez még mindig a régmúlttal kapcsolatos történelmi példa.

A gyarmatosításnak volt egy folyamata, hogy az erősebb, a fejlettebb civilizációval rendelkező nép, a szomszédos területeket hódította meg, és aztán az így legigázott népeket munkára fogva, megadóztatva tovább gyarapította, erősítette a saját népét, civilizációját és gyakran a saját nyelvét, kultúráját a legyőzöttekre kényszerítve, persze az ellenkezőjére is volt példa bőven, hogy a győztes nem akart egy nyelvet beszélni a legyőzöttel, csak a hódítás és a haszon érdekelte.

A földön a fejlettebb, erősebb népek, civilizációk kialakulásával, gyakran törtek ki háborúk egymás ellenében is. Igy tűntek el a nagy civilizációk, és születtek helyettük mások, még nagyobbak, még jobban megerősödve a meghódított területek népeinek szabad akaratát elnyomva, és általuk termelt áruk jelentős részét átadva, adókként voltak kötelesek megfizetni pénzben, aranyban, ezüstben, más ásványi anyagokban, termésben, és a rabszolgákról sem felejtkezhetünk meg.

Kit tekintünk, és milyen ismérvek alapján rabszolgának, és embernek, és egy népnek milyen fokú kizsákmányolását, embertelen bánásmódját nevezhetjük rabszolgaságnak?

"Tanulmányaimra" emlékezve, ismereteim szerint a rabszolga teljes jogfosztottságban élt, semmilyen önálló tevékenységet nem folytathatott, egy beszélő szerszám volt, élete a tulajdonosától függött. Szerintem rabszolga volt és ma is az, akinek sulyosan sérülnek a szabad döntéshez fűződő jogai, alantas bánásmódban részesült, részesül napjainkban is, és általa megtermelt értékből csak vegetációra futotta, futja, és számára az élet munkából, éhezésből állt, áll, és ez várt, vár a családjára is. Tehát a rabszolgasors a kizsákmányolásnak már olyan foka, amikor az emberi élet nem állt, áll másból, mint munkából, amely értéknek a megtermelt javát mások rakták zsebre. Szabadon dolgozhatott másoknak, és egy kicsit családjának is, ami csak éhezésre, újabb értéktermésre épphogy elegendő volt. Orvosra, tanulásra, taníttatásra, vagyonszerzésre, vagyongyarapításra, időskori megélhetésre nem volt elegendő. Ezért az ilyen embert nem nevezhetjük szabad, önálló akarttal rendelkező polgárnak. Tehát lehetett kunyhója, családja, de a vegetáláson kívül semmi másra nem futotta a családjának sem, és a joga abból állt, hogy másoknak dolgozva, esetenként a saját földjén, vagy iparosként alantas bért, juttatás kapva, vagy amit a saját földjén, iparában megtermelt, abból annyit meghagytak neki, hogy családot alapíthasson, és sorsa, családja sorsa a kenyéradó hazai, és külhonból betelepült megszállók gazdái, urai kézben volt röghöz, kapához, iparhoz, vagy másként céhhez kötve. Ennek a személynek, és családjának mindegy volt, hogy hazája urainak, vagy más népek urainak termel, vagy adózik a munkája után.

A középkorban adták, vették, örökölték, háborúval hódítottak meg országokat, amely országok népeinek mindegy volt, hogy kinek fizettek adót, kinek voltak a hűbéresei a fentiek, elöbbiek szerint leírva. Tehát ezek a népek rabszolgasorban tengődtek, még a saját uraik alatt is, ezért a megszállás, a megszálló idegen gazda, más nép királya, más népek helytartója nem nagyon okozott nekik további szenvedést, és ezt anno, jobbágysorsnak is hívják másként, és feudálisnak nevezik rendszerüket..

A kontinensek meghódításról szólva elsősorban a meleg-tengerekkel, (ahol télen nem fagy be a tenger) rendelkező európai fejlettebb országok kiváltásaga volt. Úgymint Afrika, Ázsia, Amerika leigázása, és ez sem jelentett számukra többet, mintha egy szomszédos ország leigázásról lett volna szó, talán annyi előnnyel bírt, hogy az akkori nagyhatalmak teljes erejüket nem egymás ellenében vetették be, a cél a más földrészek leigázása, gyarmati sorban hajtása volt, azok természeti kincseinek, olcsó munkaerejének kiaknázása, gyarmati országok népeinek kifosztása, kizsákmányolása volt. Erre jogot formáltak, barbárként tekintve a leigázott népekre, és ennek szellemében léptek a tettek mezéjére.

Eddigiekből az derült ki az is, hogy mit is érthetünk szerintem hódításon, gyarmatosításon, rabszolgaságon, és a gyarmattartó országok két csoportjáról is szóltam, az egyik volt az amikor a szomszédos népeket igáztak le, és a megszállt népeket jogfosztottságra, szabad akaratuknak korlátozására, létüket egy vegetáló életmódra kényszerítették, amely nem sokban különbözött a saját vezetőik önkényétől. Tehát rabszolgák maradtak a saját országukban továbbra is, csak mások, idegen, szomszédos hatalmak igája alatt nyögtek tovább. Ilyen országok voltak a feudális rezsimek, amelynek a kelet-európai fele még annyival rosszabb volt a nyugati feudális rendszereknél, hogy kevésbé volt fejlődőképes, mert elmaradottabb, kezdetlegesebb ipari struktúrával rendelkezett, mindent központosított, nem engedte meg a polgárosodást, mert a termelés hangsúlya továbbra is a földekre korlátozódott Kelet-Eurpában, és Balkánon is.

Igy jöttek létre, és működtek az első világháborúig a török, az orosz, a kínai, és még a Habsburg birodalom keleti területei is. Ezeknek az országoknak a korlátolt lehetőségeik miatt, csak a szomszédos népek meghódítására, gyarmatosítására futotta. Kitudná megmondani, hogy csak az orosz nép hány meghódított törzsből, etnikumból áll össze, és az általunk ismert más népek meghódításáról már nem is beszélve. Persze ezek után az orosz nyelvet az évszázadok során átvették, és magukénak érezték, ahogy az majdnem minden országban lezajlott a világon más népek esetében is, de a meghódított nép többségében rabszolga, gyarmati sorban sínylődőt, és sokan belehaltak, amíg beolvadásuk meg nem történt a hódítok nép tagjává válva, és az új hazájuk demokratizálása el nem kezdődött, a választójog megadást is beleértve. Persze ez nem simán zajlott le keleten sem. Először hódítók mindig megszállók is voltak, és aztán szépen elkezdődött a keveredésük a hódítókkal, gyakran erőszakos kitelepítésekkel, áttelepítésekkel, népírásokkal történt a beolvadásuk.

A meleg, és ismeretlen tengerekkel, óceánokkal rendelkező hajózásban fejlettebb, előnyösebb földrajzi körülményekkel rendelkező országok a tengerek, óceánok, és más földrészek, népek, országok felfedezését, és meghódítását tűzték célul ki. Igy fedezték fel, és hódították meg Afrikát, Ázsiát, Amerikát, aztán Ausztráliát, és az É-sarkot, a D-sarkot is. Először aranyat kerestek a meghódított földeken, majd azok egyéb természeti kincsei kerültek sorra. Rájöttek arra is, hogy meghódított területeken olcsó munkaerőhöz is jutottak, és gyakran olcsó rabszolga munkára kényszerítették őket, és a kizsákmányolás egyre fejlettebb formái jöttek létre az iparosodás fejlődésével. Voltak olyan fejlett gyarmatok, ahol sokkal nagyobb jobblétben éltek a kizsákmányolt népek, mint Oroszország, Szovjetunió polgárai. USA-ban még egy börtönben is jobb, szabadabban éltek az elítéltek. A gyarmatokon európai mintájú utakat, épülteket emeltek a hódítók, és fejlett ipart is telepítettek a gyarmatokra olcsó bérrel üzemeltetve őket. Persze ezekben az országokban az őslakosságnak továbbra sem volt önrendelkezési joga, és ebben az időben a hódító országokban sem volt demokrácia, vagy igen fejletlen formáit alkalmazták. Az írásom lényege az, hogy a hódító Oroszország, Szovjetunió, Amerika-USA, Németország, Spanyolország, Portugália, Hollandia, Olaszország, Osztrák-Magyar monarchia, Japán, és Kína sem volt különb a másiknál. Mind területszerzésből, anyagi haszon reményében hódított meg országokat, népeket. Nem voltak ebben az értelemben különbek. A hódítás, a haszon, a népirtás, és területszerzés volt a célja az első, és a második világégésnek, világháborúnak is különböző mértékben és formában is.

Az úgynevezett nyugati országok USA-t is beleértve a második világégés után, és az 1960-1970-es évek környékéig a gyarmataikból kivonultak, és ott új országok jöttek létre. A kommunista világrendszer Szovjetunió felbomlásával meggyengült, és szétesésével az általuk megszállt országok egy jelentős részéből kivonultak, főleg onnan, amely országokat, népeket nem sikerült eloroszosítaniuk olyan mértékben, hogy azokban többségben legyen az orosz lakosság. Aztán a békés Jelcin után jött Putyin, amelytől az elején a nyugat szintén egy baráti, egymás országait, területeit tiszteletben tartó, jó kapcsolatokra törekvő vezetőt látott, és nem véletlenül. Putyin első néhány évére baráti, és a nyugati-világgal egyre jobb kapcsolatokra törekvés volt a jellemző. Emlékeim szerint sokan mosolyogva fogadtuk, mert egy kis fanyar humorral a NATO, és az EU majdan lehetséges tagját is láthattuk az oroszokban, és ezzel még Putyin is humorizált abban az időben.

De a hatalom ópiuma megrontotta, és hatalma bebiztosítása érdekében a nyugati demokráciák ellen fordult propagandagépezetével, és ellenséges politikába kezdett, a hidegháborúra emlékeztetőt. Aztán elkezdett hódítani gazdasági zsarolással, és katonai erővel is a volt szovjet rendszer feltámasztását célozva meg. A csecsenek újabb vérsége, legyözése, és terültének újbóli Oroszországhoz csatolása már Putyin nevéhez fűződik. Szőnyegbombázással, és hatalmas katonai erő bevetésével sikerrel járt. Idevezető körülmények indoka az iszlámosodás, a terrorizmus exportjának megállítása volt, de valójában az is az orosz hegemónia következménye, arra adott válasz volt a csecsenek részéről, amiben most mélyebben nem merülök el. A következő új-gyarmatosító háborúja Putyinnak a Grúzia megtámadása volt. Putyin-Oroszország elfoglalta a kaukázusi köztársaság területének jelentős részét a 2008-as támadás idején, és utólag sokan az ukrajnai területszerzésnek a főpróbájaként emlegetik, és Putyin itt tette próbára a nyugati hatalmak reakcióját, azok válaszában rejlő veszélyek lehetöségeit ezen mérlegelte, amely reakciók a Hitleri hódítások bátorításához hasonlítható hangokat ütöttek meg. Komoly szankciok nem is követték Grúziához tartozó Abháziában és Dél-Oszétiában történő katonai erővel történő új orosz gyarmatosítást, amely napjainkba is tart Putyini-Oroszország részéről.

Aztán Oroszország elfoglalta Ukrajnához tartózó Krím félszigetet katonai erővel, amely az ENSZ alapokmányába, és az 1994-es Budapesti egyezményben foglaltakkal is ütközik, amely (Ukrajna területi sérthetetlenéről szól), amit Oroszország is aláírt, és nem mentség Hruscsov ajándékozása sem ezek után. Oroszország bérleti szerzödést fizetett Ukrajnának a Krím-félsziget kikötőinek használatért, ami szintén tényként bizonyítja, hogy Oroszország elismerte a Krím-félsziget Ukrajnához tartozását. Ezek után csak a fanatikus orosz imádók, és a pénzelt orosz ügynökök tartják jogosnak az orosz területrabló háborút, és még nem is szóltam a K-Ukrajnai megszállásról sem.

Ennek az orosz agresszióinak következménye amerikai, a nyugati csapatok telepítése Lengyelországba, a Balti államokba, Romániába is. Aztán Svédországban visszaállították a hadkötelezettséget is. Továbbikban EU újabba hadiipari támogatásokról döntött, és több tagállam egy új NATO kontabilis katonai szövetséget alapított PESCO néven nyilvántartva..

A kínai császárságok, a kommunista Kína gyarmatosító, népirtó politikájáról nem is írtam. Nem írtam a Tibet, Kína általi katonai megszállásról sem, és nem írtam a hatalmas földrajzi néven ismert Kínai tengerre is kiterjeszteni kívánó agresszív kínai politikáról sem. De ezek is valós tények. Ma csak egy egységes Európai Egyesült Államok szövetsége képes egy NATO kontabilis hadsereggel feltartóztatni, kedvűeket szegni az új hódítani kívánó birodalmaknak, egy normális USA elnök segítségével, egymás kölcsönös támogatásával, és ez az Egyesült Államok és az Európai Unió tagállamainak, polgáraiknak is a közös ügye! /Török/