Körhinta.

Minden történésnek oka és értelme van a világmindenségben. Általunk ismert Univerzum folyton, folyvást forgásban van és állandóan változik ami benne van.. Univerzumban a galaxisok, a naprendszerek, a csillagok, a bolyogok születése és halála a világegyetemben történő, végbemenő körforgás része, és amelynek a működési folyamata a világegyetem működésének a definíciójaként is leírható. Az általunk ismert Univerzumban minden születésnek halála a vége, és minden halál egy születés kezdetét is jelenti, bár legyen csillagokról, bolygókról, emberi életekről szó. A világegyetem általunk bizonyítottan ismert része az anyag. Az anyag eddig megismert legfejlettebb formája az élet, az élő anyag, és ezen belül a gondolkodó anyagként önmagára ismert, a tudatára ébredt ember. Ami tény, hogy ez az anyag szellemi, tudati képességekkel is rendelkezik, amely nem anyagi természetű, amely az anyagnál egy fejlettebb állapotra, létezésre utal. Az anyagmegmaradás törvénye szerint az anyag nem vész el, csak átalakul más anyaggá. A gondolkodás, a tudatállapot nem része az anyagnak. Tehát a kérdés az, hogy az anyag "tudatát", az anyag nem anyagból álló részét mi hozta létre? Esetleg egy fejlett anyagi létforma, vagy az élő anyag önmagában a teremtője a tudatunknak, vagy esetleg valamely más teremtő erő is létezik, amelynek szellemi termékekként létrejött az élet, és az emberi élet tudata? További kérdés, hogy az emberi tudat létezhet-e az anyag nélkül is? Erre rövid és nem egyértelműen bizonyítható válaszom van. Aki látta a testét kövűről, vagy fentről nézve kilépve, felemelkedve belőle, annak ez nem kérdés. Ezt nevezi az orvosok, a tudósok egy része oszigén hiányos állapotnak, valami trauma következményének is, amely az agyunk által létrehozott képzett társítás része. De mi van azzal, aki álmában élte át azt, amikor a testét elhagyja a tudata? Mi van azzal, aki abnormális dolgokat él át valós élményként, és egész életében a tudatában elraktározva azt, így őrizve meg titkát, vagy humorosan tálalva mondja el másoknak kocsmában, barátoknak, haveroknak, akikkel jókat viccelődve derülnek rajta, és aztán megint mások a pszichológusaiknak mesélik el elméjük abnormálisnak minősített viselkedését? Nevetséges szélhámosságról ? Vagy szomorú, esetleg komoly ügyről van szó? Elmeháborodottságról, skizofréniáról van talán szó? Esetleg valós történésekről? Az biztos, hogy mások abnormális történéseit többségében kétkedve fogadjuk még akkor is, amennyiben nekünk is volt hasonló élményünk. Mert nevetségessé, és gúny tárgyává válhatunk a saját történéseink elmondásával, és mások hazugságának áldozataként is. A kör bezárul itt is. Az emberi racionális ész, a tudatunk hallgatást tanácsol. Az emberi természet gyakran megtöri a hallgatást ebben az ügyben is, és kitárulkozik őszintén, vállalva a nevetségessé válás kockázatát, viselve minden következményeit. A lélek és a test különválásának történéseiről írtam a Lélek Könyvében, kísérletet téve annak bizonyíthatóságára. Persze lehetnek tudásbeli, és logikai hibák a vallási hivatkozások, az optimális-realizmusra (optimálrealizmura) hivatkozások kifejtésében. Optimális-realizmus = új szó = (optimálrealizmus) = (Reálisan a lehető legkedvezőbb, a legegyszerűbb, a legjobbnak ígérkező logikai változat, válasz megkeresése a felmerülő kérdésekre.) A körhinta elindul, ahogy a gondolataink is forognak körbe, körbe életünk nehéz pillanataiban keresik a válaszokat azokra kérdésekre, amiért érdemes volt élnünk. A világunkért tenni valami maradandót gyermekeket nemzve, világra hozva, felnevelve őket, akik már unkákat nemzenek, hoznak világra emberi fajunk megmaradása érdekében, és mások, önmagunk, önmaguk megismerésének szentelve életünket, életüket, és ez lehet az életünk, életük legfontosabb értelme, utódokat létrehozva.. Talán ez az életünk értelmének elsőszámú lényege, mert az Univerzum kódolt üzenetei a génjeinkben vannak vésve, és öröklődnek át utódaink génjeiben, a mai tudásunkra építkezve várnak megfejtésre a közeli és a távoli jövőben. A teremtés egy "kodolt" folyamat, vagy megfejtésre váró üzenet része. Az élet a génekbe kódoltak szerint sarjad, fejlődik.. Most már egy kodolt anyagról is beszélünk. Tehát létezik a tudatos, értelmes anyagként az ember, és van a génjeiben egy kodolt, hordozott növekedési, születési, és fejlődési irányt, lehetőséget rögzítő gén, és ez minden élőlényre igaz. Az evilúciós folyamat a fajok fejlődésének, átalakulásainak bonyolult folyamatát, láncolatát hozta létre. A kérdésem az, hogy az anyag hogyan kódolta magát? A fajok közötti átmenet egy hibás gén, vagy egy külső tényező eredménye? Esetleg a gének önmagukat is átprogramozzák újra, és újra a tapasztalataik alapján jobbító szándékkal átörökítve utódokban egyre újabb, egyre jobb géneket hozva létre a fajok életbenmaradását, azok alkalmazkodási képességét elősegítve, eseteként egyre újabb, egyre fejlettebb fajokat hozva létre? Ezeket a géneket tényleg az anyag kódolta, programozta, és tette ennyire tudatossá, vagy inkább tudatalattivá az ember esetében, az emberi tudattól függetlenítve a feladatának a végrehajtását, és ez a tudatalatti kódolás hozta létre a gondolkodni képes ember tudatára ébredését is ? A további kérdésem az, hogy most az anyag kodolt és tudatos programozásában higgyünk, vagy valami felsőbbrendű programozóban? Ezt itt most bezárom, mert nagyon hosszúra nyúlt így is körbe, körbe járva bizonyos gondolatokat.. /Török/