Abnormális történetem: A műút története igaz vagy sem?

Abnormális történetem: A műút története igaz vagy sem?
(Egy kicsit átírtam, kiegészítettem, és talán van aki nem is olvasta még! )
Annak idején sok minden történést leírtam pappírra vetve, és aztán a net korában felvittem a blogjaimba leríva, ki is nyomtattam, és ismerősöknek tovább adtam, osztogatva!
Most itt egy kb 10-12 évvel ezelőtti megfogalmazásban, akkori emlékezetem szerint elmondott változat összehasonlítására is van lehetőség, amelyben még a papírra vetett régebbi megfogalmazásaimat is felhasználtam, amennyiben volt. De még ezt is újból fontosnak tarom megosztani, mert ez is adhat újabb támpontokat erre fogékony elmék számára, de lehet kételkedni, és röhögni is ezen, akinek úgy tetszik, és érdekes, hogy alábbiakban például az akkori lelkiállapotomat is fontosnak tartottam megemlíteni, mert kitudja, hogy nem az elmém csalt meg, vagy csapott be?

Nem sok kedvem van megosztani, de valami belső kényszer hatására mégis megteszem újból és újból.

Az ember életében voltak és még előfordulhatnak sorsfordulók. Az egyik sorsforduló előtti felfokozott vagy feldúlt, erősen nyugtalanító lelkiállapotom egyik kezeléseként, egy nagy erdei sétába, gombázással egybekötve kezdtem meg a barangolásomat. Az erdei barangolás, gombázás nálam megszokott kikapcsolódás napjainkban is. Sokfajta érzésem volt már erdőben, de olyan mint azon az ominózus napon soha! Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam, mert másoknak ez egy magas labda. De nem ez lenne az első eset, hogy esetleg kételkedhetnek elmém normális működésével kapcsolatosan, vagy komolyan vehetőségemben. Tehát nem sok veszteni valóm van.. 
Baráti körben beszéltem erről, de megosztani nem volt kedvem írásban sokáig, a gyakran ismert reakciók miatt.

Talán 1996 előtti pár év valamelyikében történt, és (azóta semmi ilyen rendkívüli eseményben nem volt részem.) Nagy távolságot barangoltam be akkoriban, és már gyermekromban, és később is gyakran jártam, járok arra, és a történetem idején is éppen a felkeresett helyre érkeztem nagyon elfáradva.

Furcsa érzés kerített hatalmába. Olyan érzésem volt, mintha kicsit álmodnék. Tudtam, hogy hol járok és mégsem olyan volt a táj amilyenek megismertem, vagy amilyenek normálisan kinéznie kellett volna realitás érzékeim szerint.

Egy földes, néhol kövekkel feltöltött földes görbe, nem jól belátható útra kellett volna az erdőben rálelnem, ezzel szemben egy teljesen sima, és egyenes bitumenes utat találtam.
Furcsa volt minden. Egy folyamatos távoli búgó hangot hallottam. A trafók közelében halható hanghoz volt hasonlatos. Mintha egyedül lennék a világban olyan érzésem támadt.
Ismertem az út irányát. Ebből arra következtettem, hogy egy ipari utat építettek. Erről soha nem hallottam. Megnyugtattam magam, hogy 2-3 éve annak, hogy erre jártam, és az idő alatt sok minden megtörténhetett.

Felmásztam egy fára, hogy a tájat, és az ismerős helyeket, vonulatokat szemügyre vegyem. Megint olyan érzésem támadt, mintha nem teljesen olyan lenne a táj, mint amilyenek megismertem. Többször ráléptem az útra és vártam. Gondolkodtam azon is, hogy elindulok egyik irányban rajta, de valami rossz érzés kerített hatalmába, és már nagyon fáradt is voltam. Még a hazafelé vezető vissza út is hosszú volt, ami a kedvemet szegte. Az is igaz, hogy visszafele is mehettem volna azon az úton egy rövid ideig, de valami rossz érzés nagyon taszított az úttól.

A hazáig még hosszú út várt rám, ezért hazafele indultam, kikerülve azt a részt is a műúton, ami esetleg útba eshetett volna. De lehet az is, hogy egy gombázó terület a közelben esetleg mégis jobban érdekelt.

Párhétre az eset után a kíváncsiságom által hajtva, ismét felkerestem a területet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepődtem a látványon. A göröngyös, hepehupás , és kanyargós szintkülönbséggel is megspékelt utat megtaláltam. De nyoma sem volt a környéken az általam, érzékszerveim által megtapasztalt egyenes, sík műútnak.
Azóta már a terület közelében is éltem újból, és hasonló abnormális dolgot nem tapasztaltam soha. Mindössze egy kisebb furcsa érzés átsuhan rajtam, amikor a terület közelébe érek. Ez már azt hiszem normális. Ma már elköltöztem kilenc éve arról a részről, de személyautóval gyakran járok oda gombázni.

Az eset érdekes, és további információt tartogat. Az a bizonyos göröngyös, földes út abban az időben egy bányához, ma egy kisebb erőműhöz vezet el, amely a bánya helyére épült azóta.. A feltételezéseim szerint annak a bizonyos "képzelt" műútnak is oda kellett volna vezetnie, és kitudja mi lesz ott száz vagy ezer év mulva?

Mert a bányát tíz éve, a mai időszámitás szerint már 20 éve bezárták 2000-ben. Most 2020-ban írom ezt a részt újra gondolva többször is. Az abnormális eset idején még működött a bánya, és ezért a búgó hang majdnem normálisnak tűnhetett, a nagy generátorok, turbinák, ventilátorok hangjaként. Valahogy nekem mégsem tűnt annak. Erősebb volt a hang, és minden irányból jött érzéseim szerint. Legalább is a hang pontos irányát képtelen voltam behatárolni. Pedig az agyamat kényszeríteni próbáltam a hang irányának a meghatározásánál, a bányairányának elfogadására. Pontosítva arra, hogy a bányából, a bánya felől jön a hang.

Most jön a lényeg: A bányát húsz éve, hogy bezárták 2000-ben. Azóta egy modern erőművet építettek a helyére. Igaz az is, hogy ennek olyan búgó hangja sincs, mint a bánya villamos turbináinak, generátorainak. Újból és újból megkérdezem: Kitudja megmondani, hogy mi lesz itt száz, vagy kétszáz, esetleg ezer év múlva ezen a területen?

Ezt az anyagot kb 2008-as év környékén vittem fel a netre először különböző helyekre is, és többször javítva lett a többi írásommal együtt, de lusta is vagyok arra, hogy normálisan az egészet áttekintsem. Ezért csak foltozgatok. Meg aztán el is ment a kedvem a sokféle egymásba érő íráshalmazok rendbetételére. Az aktuális politika is sok időmet veszi el, és azért van más dolgom is. Pl: Az erdökbe, a kertbe azóta is gyakran megfordulok, angol nyelvel is próbálkozom lassan 10 éve, és tehetséges kezdő maradtam abban is stb. stb.

De még nincs vége: Mert talán öt éve megtudtam az egyik ismerősöm fiától, amikor édesapja után érdeklődtem, hogy édesapja eltűnt, felszívódott gombozás közben, ma már talán 10 év is eltelt azóta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fitalon gyakran eltűnt, elcsavargott. Nem kérdeztem meg a fiát, hogy mennyit komolyodott édesapja, mert volt egy érzésem, hogy talán nem is csodálkozott édesapja eltünésén olyan nagyon. Azért említettem meg így utólag, mert nagyjából azokat a gombázó helyeket is ismerte, amit én is. Tehát nem zárható ki teljesen, hogy járhatott hasonlóképpen mint én, és azért az édesapja eltünése tény. /Török