Komlói Török

A lényeg, hogy amikor irreálisan szidjuk, mocskoljuk az ellenzéki pártjainkat, és egymást, egymás pártjait is, a lehetőségeiket nem látva, nem értve, akkor magunkat is mocskoljuk, és saját magunkról is kiállítunk egy bizonyítványt, mert csak ennyire telt tőlünk, ennyien vagyunk, ennyit ért a szavazatunk, ezért pártjaink lehetőségei ennyire korlátozódnak le, és ezt sem akarjuk megérteni, pedig érteni kéne! Tőlünk, akik egyáltalán vettük a fáradságot és elmentünk szavazni ennyire telt, a szavazataink ezeket a pártokat termelte ki, ezeket szülte meg.. Azok meg egy szót se szóljanak az ellenzékről, az ellenzéki pártokról pejoratív értelemben, akik otthon maradtak, mert nem látták meg a kevésbé rosszat, és hagyták azt, hogy újból, és újból a legnagyobb gazemberek alakítsanak kormányt, államiszintre emelve a bűnözést, állami-maffiát építsenek ki hazánkban "angyalokra", tökéletes, és tisztakezű "csecsemő" politikusokra, szakértőkre várva, akik jöttek is, de aztán mégsem l...

A tudomány feladata szerintem: Bárki számára elérhető, megismerhető, megismételhető, levezethető tények összességére épült ismeret bizonyítása és terjesztése. Azt is vallom, hogy mindaddig, amíg valaki az ellenkezőjét nem bizonyítja be egy állításnak, addig azt az állítást el kell fogadnunk egy lehetséges magyarázatként, lehetőségként. Persze egymást kizáró állítások már tények, de nem jelentik a végső igazságot, csak azt a tényt, hogy egyik vagy másik, esetleg mindkét esemény, történet valós alapja megkérdőjelezhető, talán teljesen kizárhatók is. Vallom, hogy a tudomány Isten akarata szerint fejlődik, alakul! Mivel többféle abnormális esemény történt velem, azért felvetődik a kérdés, hogy hülye, és beteges hazudozó, csaló vagyok, vagy esetleg érzékeim mondták fel a szolgálatot, ami hallucinációt, kényszerképzeteket okoz nálam. Vagy csak élénk a fantáziám? Tudom, hogy minden közlés egy érési folyamat része, és ma ennyire, ezekre vagyok képes.   1. Nekem mindegy, hogy ki mit gondol,...

Abnormális történetem: A műút története igaz vagy sem? (Egy kicsit átírtam, kiegészítettem, és talán van aki nem is olvasta még! ) Annak idején sok minden történést leírtam pappírra vetve, és aztán a net korában felvittem a blogjaimba leríva, ki is nyomtattam, és ismerősöknek tovább adtam, osztogatva! Most itt egy kb 10-12 évvel ezelőtti megfogalmazásban, akkori emlékezetem szerint elmondott változat összehasonlítására is van lehetőség, amelyben még a papírra vetett régebbi megfogalmazásaimat is felhasználtam, amennyiben volt. De még ezt is újból fontosnak tarom megosztani, mert ez is adhat újabb támpontokat erre fogékony elmék számára, de lehet kételkedni, és röhögni is ezen, akinek úgy tetszik, és érdekes, hogy alábbiakban például az akkori lelkiállapotomat is fontosnak tartottam megemlíteni, mert kitudja, hogy nem az elmém csalt meg, vagy csapott be? Nem sok kedvem van megosztani, de valami belső kényszer hatására mégis megteszem újból és újból. Az ember életében voltak és még előfo...

Nekem mindegy, hogy ki mit gondol, az akkori következtetéseimen lehet vitatkozni, de ez sem zavar ma már, amennyiben kedvemet lelem a leírtakban és én is folyamatosan változom, és állandóan kételkedem magamban és másokban is! Elmondok egy történetet életemből és tudom, hogy ez a történet számomra egy objektív tény: A kerékpárommal 12 éves gyermekként egy lejtős úton ereszkedtem lefele. A kontra, vagy másként mondva, fogalmaz va a hátsófék nem fogott, pedig többször is körbetekertem. Kétségbeesés lett úrrá rajtam. A lejtős utat egy forgalmas főút keresztezte, és a főúton száguldoztak a közeli kőbánya köveit szállító tehergépkocsik egymást követő konvojai. A kereszteződéstől kb. huszonöt méterre lehettem. A gondolatom a halálfélelmem és a megmenekülés lehetőségei közt ingadozott. Hazudnék amennyiben azt mondanám, hogy biztosan gondoltam Istenre is. Nem emlékszem erre. De az biztos, hogy átfutott az agyamon a megmenekülés paranormális lehetőségeinek több változata is. Az egyik l...

Fáj Trianon nekem is, persze hogy fáj, de fáj az is, hogy népünk szélsőséges vezetői nem tanulnak múltunk hibáiból! Emlékezés. Véget ért a kádárkorszak, mert túlhaladta az idő szava. Most mutasd meg hazám népe, hogy méltó vagy a magyar névre! Légy független és légy szabad, és egész világ figyeli szavad! Légy a rab nemzeteknek örök reménye, a népünk büszkesége! Sajnos évszázadokra elnyomták múltjában gyakran a magyart, és a szent szabadságért küzdött, mert mindig függetlenséget akart. Többször áldozott szabadság tengernyi sok kínjában teérted, lemosva bűneit hőseinek vérével. Hány nemzet fizetett jóvátételt a rabságunkért nekünk hazám idáig? Mikor kértek tüllünk bocsánatot, a szabadságunk véres eltiprásáért? Szabadságharcunk vérre ment, Orosz és Osztrák sajnos egyre ment, így győzve le a nemzetem. Kiegyezés volt tán az oka, hogy belesodródtunk az első vesztes világháborúba? Mert mit ér az a gyarló nemzet, amely még félig sem szabad, mert rátelepsz...